Tavaszi nagytakarítás, kandalló beépítése

Lehet, hogy mg korai egy kicsit azt mondani, hogy tavasz, de úgy érzem, hogy azt már ki lehet mondani, hogy a télnek vége van. Igaz, még egy kicsit kell fűteni, de mesze nem kell már annyit mennie a kazánunknak, mint eddig. Nektek milyen házatok van? Milyen a person-842429_640fűtési rendszer?

Az álmunk

Nekem mindig is az volt az álmom, hogy vidéken maradok, és itt alapítok családot. Aztán amikor nem kaptam otthon munkát rá kellett jönnöm, hogy lehet hogy más lesz az álmom, és más az életem. Kénytelen voltam felköltözni a nyüzsgő nagyvárosba, és megszokni az ottani életet. Bár nem tudom, hogy meg lehet e szokni, vagy csak elfogadni inkább a tényt.

Ezt a helyzetet mérlegelve sokan döntenek az mellett, mint amit ez a cikk is ír, hogy külföldre mennek dolgozni. Valahol őket is megértem, még nekem is megfordult a fejemben. Hiszen ha arra gondolok, hogy egy nagyvárosban kell hogy éljek, vagy kimegyek pár hónapra, még ha csak szezonokra is, akkor is jobban járok. Ez az ötlet sem elvetendő kérdés.

A nagyvárosi élet

Beletörődtem a helyzetbe, hogy ezen most változtatni nem tudok, és a költözésre adtam a fejemet. Mondanom sem kell, hogy a szüleim nem igazán voltak oda az ötlet miatt, de tudták, ha otthon maradok, nem lesz munkám. Sokat gondolkodtam azon, hogy mit is lehetne kezdeni esetleg otthon magammal, mit kellene tanulni, vagy mire lenne lehetőség. Végül még egy tanfolyamra is be iratkoztam, ilyenre.

A nagyváros persze sok adottságot is ad a nyüzsgése mellett. Először igen csak magányosnak éreztem magamat, és nem is tudtam kimozdulni, hiszen azt sem tudtam, hogy hová is mehetnék. Nem mondom, hogy nem mentem sétálni, vagy vásárolni, nézelődni, de ezek a programok egyedül annyira nem jók. Végül a nyelvtanfolyamon ismerkedtem meg Gáborral, aki igen csak szeretett tanulni, és mindent csinált egyszerre. Még ezek mellett erre a tanfolyamra is járt. Igen érdekes, és sokoldalú ember volt. Szerettem vele leni, mert mindenhez hozzá tudott szólni, és mindenről volt valami véleménye. Nem feltétlenül ugyan az, mint az enyém, de ezt nem is bántam, hiszen nem vagyunk egyformák. Érveket tudott mondani a véleménye mellett, nem csak fújta a magáét. Sokat megmutatott a városból, és kicsit otthonosabbnak is éreztem ez által. Mér nem is féltem kimozdulni, vagy új dolgot kipróbálni, mert bizalmat adott, és bíztatást is.

A vidék

Egyik hétvégén úgy döntöttem, hogy ideje haza látogatni. Miután én is kaptam városi útbaigazítást, úgy döntöttem, hogy megkérdezem Gábort, hogy nincs e kedve velem tartani vidékre, hogy én is megmutassam, hogy hol laktam, milyen a másik élet.florence-949811_640

Elsőre nem volt nagyon feldobva az ötlettől, és még kicsit rosszul is esett, hogy annyira nem tetszik neki az ötlet, de közöltem vele, hogy nem kötelező, ez csak egy felajánlott lehetőség volt. Durcáztam mint egy kisgyerek, de magam sem értettem, hogy miért is? Hiszen ha nem akar, nem kell jönnie. Még pár nap volt az utazásig, és miután vérig voltam sértve, meg persze a hétvége előtti prezentáció miatt időm sem volt semmire, így nem is foglalkoztatott a kérdés, hogy mi lesz majd. Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, és nem nyúltam pár alkalommal a telefon után, de úgy döntöttem, hogy nem én fogok telefonálni. Persze alig vártam, hogy megcsörrenjen a készülék, de az is megmakacsolta magát, mert nem akart szólni.

Szerda délután mikor már otthon voltam, csengett a kaputelefon. Még furcsállottam is hogy ki lehet az, hiszen nem vártam senkit, de végül csak odaballagtam azt gondolván hogy valami szórólapos, bele sem szóltam, csak kinyitottam az ajtót, és letettem a telefont. Épp hogy visszaértem a konyhába a kávé készítéshez, most meg az ajtón zörgettek. Nem hiszem el, hogy már megint valami van. Amúgy sem voltam túl jó passzban, nem is akartam volna kinyitni, ha nem lett volna annyira „erőszakos” a kopogtatás.

Gábor volt egy hatalmas csokorral a kezében. A továbbiak nem voltak kérdésesek, hiszen együtt mentünk le vidékre.

A költözés

Két év nagyvárosi nyüzsgés után döntöttünk úgy, hogy menjünk haza vidékre Neki mindegy volt, hogy hol dolgozik, hiszen amúgy is ingázik, és az utakon van, nekem meg a szüleim már idősek voltak, kellett a segítség.

A szomszédos utcában vettünk egy helyes kis házat. Így közel voltunk, de mégis saját életünk volt. A ház takaros volt, kicsi helyes kis kerttel. Imádtam első látásra. Kettőnk közül Gábornak kellett többet változnia, hiszen ő volt inkább a városiasabb kettőnk közül.

Pár hónappal a költözés után én is találtam munkát magamnak Igaz, hogy milliomos nem leszek, de megszakadni sem kell, és azért a fizetés sem olyan rossz. A helyi boltba kerestek alkalmazottat, amolyan kis gazdabolt szerű, pár olyan holmival, ami szükséges egy házhoz. Olyasmikkel, mint mondjuk ez is. Tulajdonképpen még élveztem is.

Persze a ház alakítgatása is folyt közben. Az egyik barátunk vetette fel a dolgot, hogy a nappaliba remek lenne a kandalló beépítése. Így a nem túl nagy fűtési időben csak egy kicsit kell megrakni, és már meleg is lesz a házban. Lassacskán csodás otthonunk lesz, és teljesül mégis az álmom.

 

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.